Hetven év a forrongó világban. A II. világháború, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 100 éves évfordulója, a demokrácia születése és halála, a padlássöprések időszaka, az 1956-os sorsfordító események, a puha diktatúra, a rendszerváltás, a vadkapitalizmus, a milliárdosok diktatúrája, a pártok infantilis civakodása, az Úniós tagság elnyerése, a globalizáció térhódítása – ezek a mérföldkövek, amelyek meghatározták a mai hetvenesek életútját. Közben – a magunk módján – emberi életet éltünk.

 

A versek keretbe foglalták életemet. Először gyermekkoromban irogattam, majd nyugdíjasként tértem vissza a gondolat kifejezés e csodálatos eszközéhez. Egy verset tulajdonképpen kétszer keltenek életre. Egyszer, amikor a gondolat önkéntelenül megfogan és leírják, majd amikor elolvassák, elmondják s az átélés az újrateremtés örömét jelenti. Ha az olvasó saját lelkén átszűrve magát érzi benne, akkor alkotássá válik.

 

A tisztelt olvasó is élje át az újrateremtés örömét!

 

 

 

Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!

 

Tóth Árpád: Kaszás csillag

 

Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

 

Babits Mihály: A második ének